Gősi Vali

Anyák, ha sírnak

(Válogatás)

 

Bocsásd meg, Mama!

 

Szíved alatt melengettél,

langyos tejjel etetgettél,

édes szóval nevelgettél,

köszönöm, Mama!

 

Ha kérdeztem, te feleltél,

könnyeimre átöleltél,

elhagytalak - elengedtél

csendesen, Mama.

 

Boldog voltam, mert szerettél,

sorsom útján jót reméltél,

göröngyöket egyengettél

fáradtan, Mama.

 

Őrizted az égi rendet,

amit Isten megteremtett,

a szíveddel melengetted,

vigyáztad, Mama.

 

Lelkembe is átültetted,

ápolgattad, felnevelted.

Azt ígértem, boldog leszek,

hittük is, Mama.

 

Megtörte a sors a rendet,

bánat üli meg a csendet.

Temetik a gyermekemet,

mit tegyek, Mama?

 

Boldog én már nem lehetek,

anyák napján, virág helyett

elküldöm a könnyeimet

zokogva, Mama!

 

Hazudtam, hogy boldog leszek,

hogy Rád mindig csak nevetek.

Mosoly helyett a könnyeket

bocsásd meg, Mama!

 

(Első versem a Mamának,

− 2006. anyák napján)

*

 

Májusi ragyogás

(Orsinak)

 

Drága kicsi lányom,
te is anya vagy,
szíved alatt őrzöd
csöpp magzatodat.

 

Tündérálmodból már
ébresztget a Nap,
arany fénnyel hívogatja
édes titkodat.

 

Amikor először
látod gyermeked,
szeme ragyogása
tavaszt hoz neked.

 

Mosolyával elűzi
gondod, bánatod,
édes valóság lesz
vágyad, holnapod.

 

Ha majd Anyák Napján
gyöngyvirágot ad,
szeme tükrén látod
magad, s magamat

 

Szíved mellé addig
tedd ajándékomat,
fogadd mindig nyíló
fényvirágomat.

2006.

*

 

Könyörgés

 

Mama!

Fakuló arcod is

éltető fény nekem,

s hogy barázdáidban

régóta megbújik

minden gyötrelem

− reményvesztett életem

örök nyoma − kérlek,

nézd el nekem!

 

Mama!

Segíts nekem!

− szólítlak most,

és már örökké, önzőn,

zokogva, álmomban, és

álmatlanul, s csak néha

csendesen…

 

Gősi Vali

Anyák, ha sírnak

(Válogatás)

 

Bocsásd meg, Mama!

 

Szíved alatt melengettél,

langyos tejjel etetgettél,

édes szóval nevelgettél,

köszönöm, Mama!

 

Ha kérdeztem, te feleltél,

könnyeimre átöleltél,

elhagytalak - elengedtél

csendesen, Mama.

 

Boldog voltam, mert szerettél,

sorsom útján jót reméltél,

göröngyöket egyengettél

fáradtan, Mama.

 

Őrizted az égi rendet,

amit Isten megteremtett,

a szíveddel melengetted,

vigyáztad, Mama.

 

Lelkembe is átültetted,

ápolgattad, felnevelted.

Azt ígértem, boldog leszek,

hittük is, Mama.

 

Megtörte a sors a rendet,

bánat üli meg a csendet.

Temetik a gyermekemet,

mit tegyek, Mama?

 

Boldog én már nem lehetek,

anyák napján, virág helyett

elküldöm a könnyeimet

zokogva, Mama!

 

Hazudtam, hogy boldog leszek,

hogy Rád mindig csak nevetek.

Mosoly helyett a könnyeket

bocsásd meg, Mama!

 

(Első versem a Mamának,

− 2006. anyák napján)

*

 

Májusi ragyogás

(Orsinak)

 

Drága kicsi lányom,
te is anya vagy,
szíved alatt őrzöd
csöpp magzatodat.

 

Tündérálmodból már
ébresztget a Nap,
arany fénnyel hívogatja
édes titkodat.

 

Amikor először
látod gyermeked,
szeme ragyogása
tavaszt hoz neked.

 

Mosolyával elűzi
gondod, bánatod,
édes valóság lesz
vágyad, holnapod.

 

Ha majd Anyák Napján
gyöngyvirágot ad,
szeme tükrén látod
magad, s magamat

 

Szíved mellé addig
tedd ajándékomat,
fogadd mindig nyíló
fényvirágomat.

2006.

*

 

Könyörgés

 

Mama!

Fakuló arcod is

éltető fény nekem,

s hogy barázdáidban

régóta megbújik

minden gyötrelem

− reményvesztett életem

örök nyoma − kérlek,

nézd el nekem!

 

Mama!

Segíts nekem!

− szólítlak most,

és már örökké, önzőn,

zokogva, álmomban, és

álmatlanul, s csak néha

csendesen…

 

Mama!

Kérlek, bocsáss meg nekem!

Nézd el önzőségemet,

vissza-visszatérő

gyermek-vétkemet,

hogy könnyek,

fájdalmak titkait konokul,

egyre kérdezem − MIÉRT? −

s hogy anyaként is

csak általad létezem:

egyetlen pillantásod

remény, kegyelem

− maga az élet − nekem.

 

Mosolyod meghitt,

ha fázom, melegít.

Könnyed a hűs forrás,

ha bánat-láz hevít.

 

Mama!

Ugye remélhetem:

bocsánatos bűn vagyok

ritkuló könnyeiden?

S hogy gyengülő,

halkuló szívedet

− szeretetedre örökké éhesen

mohón kifosztom,

magamnak ölelem ma is,

szüntelen −

ugye, megbocsátod

egyszer nekem?

 

Mama!

Te már itt maradsz

mindig velem:

csak általad lehet

teljes az életem!

Előlem nem rejthet

soha a végtelen,

elérlek akkor is,

ha ott állsz majd

a távol’ fény-hegyen:

fényedből töltekezem.

 

Mama!

Kérlek, hosszan ints

akkor majd nekem!

Engesztelésért, és hálából,

hogy vagy − s hogy éppen nekem −

szavak helyett

egy szál virágot rejtek csendesen

a régi, szép üvegvázádba

ezen az áldott

reggelen.

(2008. Anyák Napján)

*

 

Fohász

 

akár a Föld hátán

ütemre forgó évszakok

homokszem-létű ember 

- gyermek anya és nő is -

úgy vagyok

 

voltam bár

májusra ébredő

szivárvány - létcsoda

lettem

a forduló idővel

ostoba

− perzselő nyári láz után

vacogó faágtól