Az utolsó fotó Rólad, 2000. július 29.

***

Versek - hangban

Versek Neked - anyutól...

...Akkor, ott a parton

Akkor, ott a parton,

rád talált apád,

letérdelt, s ölelte

halott fiát.

Sokáig nézett és simogatott,

hogy elhozza nekem

utolsó mosolyod.

A szemedet nézte még,

mit örökre lecsukott,

és könnyeit nyelve

elmosolyodott,

szívébe rejtve

egy pajkos

fény-csillagot.

 

Este kitárta

szívét,

s az ablakot,

átkarolt csendben,

s az égre mutatott:

- nézz oda föl,

ahol a Hold ragyog,

keresd a legfényesebb

csillagot…

ott él a fiunk,

mindig láthatod,

ha kinyitjuk esténként

az ablakot…

 2007.

 

Álmomban

bár a sors

fukarul

kurtára szabta az életed

és a sírodba

magaddal vittél

lelkemből

minden éneket

álmomban néha mégis

örömtől dúdolok

ha szárnyukon

hazarepítenek

néha

az

angyalok

2007.

Szilánkok

(tanka-hangulatban)

Ahogy ma éjjel
hosszan az égre néztem,
egy csillag köszönt.
Aranyló fényed üzent
kósza csillaggyermekem…
*
Megálmodtalak.
Legördülsz könnycseppemen.
Itt vagy ma velem.
Fényrózsa tenyeremen.
Porszem ül fényképeden…
*
Emlék simogat.
Végtelen a pillanat…
Álmomban szaladsz,
mint folyó hűs habjához
a riadt hegyi patak…

*

Lobban a gyertya. 

Megidéz lángvarázsa.

Fénymosoly rezzen.

Némán vajúdó csendben

lelkünk ma összehajol.  

*

Itt vagy… és mégis,

nélküled simul lelkem

emlékeinkhez, 

gyertyafény és múlt ölel…

Ma sem maradhatsz velem.

2008.

*

Hang vagy…

Csendemen néha

Átszalad egy kósza hang

És a pillanat

Egy emléket hátrahagy

Hang vagy, illat, mozdulat…

2008.

***

Csillaggá csókoltalak

(Csillag-fiamnak)

 

Voltál

az áhított,

édes teher,

gyönyörű kínban szült varázs…

Öleltem pöttöm testedet,

míg csitult

a lármás sírás.

Hozzám

hajolsz ma

a végtelen,

hűvös-kék felhőkön át:

csillaggá csókoltam lényedet:

fényem vagy,

vigasztalás

2008. 07. 24.

***

Azóta…

 

Azóta szomorúak a reggelek,

búsan bólintanak a fák.

megint nélküled ébredek,

mellettem csendben sír apád.

Azóta minden szomorú,

kihalt, üres lett a világ,

bágyadtan melegít a nap is,

szívünkben halott a régi nyár.

 

Azóta csendesebbek a reggelek,

apád is némán csodára vár:

fölszárítod majd a könnyeit

a végtelenben, ha rád talál.

 2007.

Fénymosolyod

Kinyílt

az égi ablak

s virág helyett

odaálmodtalak

magamnak
ahol vársz

míg az örök

csend ölel

s fénymosolyod

végtelen

utat mutat

örökkön

világít már

nekem

amíg majd végre

álmom lesz való

s földi létem

csupán a múló idő

tűnt varázs

mély

örök

álomba

ájuló

 2008.

***

Szlánkok

(töredékek)

*

Élek hát mégis…

Halálos csendben,

nélküled simul

némán a lelkem

emlékeinkhez,

s a múlt átölel.

*

Mindent odaadnék

a világnak,

életem adnám fának,

virágnak,

csak még valaha

láthatnálak

*

Odaértem hozzád

a végtelenben,

s míg fényből font mosolyod

lestem,

fájdalmas,

földi létre riadt

a testem.

*

Fényed már örökkön ragyog,

mert világítanak a csillagok,

amerre szórod a szeretetmagot.

*

Kinyílt az égi ablak,

virág helyett

odaálmodtalak

magamnak,

ahol vársz,

míg az örök csend ölel.

*

Csillaghullás volt,

s az éjjel vártalak

az égi fénnyel.

*

Ahogy ma éjjel

hosszan az égre néztem,

egy csillag köszönt.

Arany fényével üzent

nekem Csillaggyermekem.

*

Percedet

hiába rabolta múló lét, s idő,

testedet őrzi csak a néma temető,

lelked a végtelenben

örökkévaló.

*

Vállamat bánat öleli,

lehúz e súlyos ölelés.

Szívemet szorítja,

marja a szenvedés.

*

Remegve kérlek, adj még időt

halódó lelkemnek,

Istenem!

Fényedtől

új erőre kap

tántorgó életem.

*

Ha átkarol majd

fönn a végtelen,

s szerelmes táncát

lágyan lejti velem,

kinyílnak akkor

az égi ablakok,

s szeretteim

angyalcsókjukkal

várnak ott,

ahová nem kísérhet el

a félelem.

*

Már csak az

 éjszaka jó,

ha ringat

 az álomhajó,

s álmaim tengerén

suhanó szél hozza

emlékek hullámát

felém.

*

Csodák világa várja a gyermeket,

amíg anyja meséjén szendereg.

S ha a csodavilágból zord létre riad,

lelkében megleli a régi álmokat.

*

Ha elérhetnélek,

szorítanálak,

nem engednélek,

áldoznám én is

magamat érted,

ahogy a tél is

jégvirág-csókot

áldoz halódva

a tavasz elé.

*

2008.

halkuló hiány

(változatok)

hiányod halkul

csituló csend bújik

s békesség suhan

aranyló emlékeken

csillag vagy fénykönnyemen

hiányod halkul

csituló csendhez simulsz

osonó emlékeken

sárguló fényképeden

aranyló könnycsepp pihen

2009.

***

vágyódó

(fiamhoz -  a hóvirág elé)

 

H allgatom a csendet

Ó rák napok telnek

V ágyódó

I mámmal

R eszkető könnyű némaságban

Á tvirrasztott éjek

G ond-szőtte magánya suttogja emléked

2009.

Hóvirágmezőn

Még fázósan remeg a gyertyaláng,

fölöttem fagyos faág bólogat,

de sírodon a napsugár elé

kikandikál egy hamvas hóvirág.

 

A vacogó virágra révedek...

lelkembe régmúlt tavasz látogat:

hófehér tisztás virágszőnyegén

repül felém egy szőke kisgyerek…

 2009.

Emlék - Neked

Oldal: Csillagfiú emlékére (versek anyutól)
Csillagfiú (Gősi Zoltán emlékére) - © 2008 - 2024 - lelekhangok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat