Jön a baba

 

Pocaklakó vagyok én,

kisleány, vagy kislegény?

Még nem tudom, ki vagyok,

gyorsan nevet adjatok!

Elkelne egy kicsi fény,

egy-kettőre jövök én!

Mi lehet ez…alagút?

Hova vezet ez az út?

 

Édesanyám, Apukám,

megvettétek a ruhám?

Takarót is vegyetek,

jó puhát és meleget!

Nem halljátok? Kiabálok!

Születik a kisbabátok!

Ha én innen kijutok,

rögtön tejet akarok!

2006.

 

Róka-mondóka

 

Ha a kopasz csirkém

elvinné a róka,

szaladnék, elcsípném,

s lenne róka-móka!

 

Szólnék a vadásznak:

hívná a kutyáját,

tépné a ravasznak

rongyosra bundáját!

 

Meghúznám a farkát

a tolvaj rókának,

kiszakadt bundáját

hordja el kabátnak!

2006.

 

Égi üzenet

(Napsugaramnak, Mirának)

Angyal vagy,
- ha vannak angyalok -
égből érkezett
apró csoda!
Csöpp kezeidet
imára kulcsolod
álmodban,
- talán, mert tudod,
eljöttél oda,
ahol kétség,
bánat,
könny lakott sokáig,
és fénytelen volt
a lélek otthona.
Imára kulcsolod
csöpp kezeid,
hogy meghallgattassék
angyal-imád:
- énekeljetek,
égi angyalok,
fújjátok az örömharsonát!
Hadd hallgassák
a földi emberek
a szépséges melódiát,
amit fényhírként
hoztál el nekik:
a lét dallamát,
a boldog
életcsodát!

2006.

 

Féltelek…

 

Jaj, úgy féltenélek,

el  hogy engednélek

a szivárvány-szélnek,

a  langyos esőnek

a nap melegének

folyók mély vizének

rejtelmét keresni,

s vágyakozva lesni

a fénylő kék eget,

kíváncsi kisgyerek?

Titok hív, védelek,

melletted  lépdelek.

 

Ha elengednélek

felhőnek, hűs szélnek,

folyók mély medrének,

csillagfényes égnek

titkait keresni,

oda’dnám szívemet,

esengő  lelkemet,

éberen lángoló,

ölelő fényemet,

kísérje léptedet,

ha majd én nem leszek…

Jaj, nagyon féltelek!

2007.

 

Ringató

 

Este van, este,

aludj el, tente!

Ásít a Hold is,

elalszik máris.

 

Csillag is álmos,

anyja ruhát mos.

Teríti szélre,

ég tetejére.

 

Kis csillag álmos,

égi a vánkos,

felhő a dunna,

csókolja anyja.

2006.

 

A csavargó csillaggyerek

 

Egyszer egy csillaggyerek

égi úton eltévedt.

A tejútra nem talált,

egész éjjel sírdogált.

 

Édesanyja kereste,

arcát könnye öntözte.

Megkérdezte a Napot:

nem láttál egy csillagot?

 

A Nap elcsodálkozott:

én csak nappal ragyogok…

Reggel, mire felkelek,

egy csillagot sem lelek.

 

Mióta a Föld kerek,

lent a földi emberek

reggel várják a Napot,

este meg a Hold ragyog.

 

Csillagmama sírdogált,

kereste a kisfiát.

Míg egyszer, egy éjszaka,

betévedt egy udvarba.

 

Ilyet ő még nem látott:

Csillag és Hold labdázott.

Csillagoknak serege

a vén Holdat kergette!

 

Örült a csillagmama,

nem sírt már a kisfia.

Hideg télben sem fázott,

Hold adott rá kabátot.

 

Ma már a csillaggyerek

reggelente hazamegy.

Elkíséri a Napot,

Köszön neki: Jó napot!

2007.

 

A kiscipő

(Mondogatós)

 

Kicsi kéz, kicsi láb,

kicsi már a rácsos ágy.

Ha én innen kimászok,

bejárom a világot!

 

Jó nagyokat lépkedek,

ha elesek, fölkelek,

onnan is tovább megyek,

a konyhába érkezek!

 

Ó, ott mennyi csoda vár,

kakaót főz a mamám!

Nem értem, hogy mért visít:

jé, Te mit keresel itt???

 

Szűk nekem a kicsi ágy,

unom azt a kis szobát!

Én már nagyleány vagyok,

lépkedek, mint a nagyok!

 

Nem sírok, ha elesek,

bátran továbblépdelek.

Bejárom a világot,

szedek neked virágot!

 

Elámul az anyukám,

földre esik a pohár…

Hozzám szalad, ölbe kap,

lábacskámra cipőt ad!

2007.

 

Altatódal a távolba

(Mirának első születésnapjára a nagymamától)

 

Kicsi Kincsem, Boldogságom!

Épp’ most vagy egy éves…

S azon a nagy, fényes tálon

szomorú  a béles…

 

(Tudod, az a szépen fénylő

tál, amelyik múltkor

bánatában, - mert meglökted -

leugrott a pultról!

 

Elszaladtak belőle a

csavargó pogácsák,

mindhiába  keresgéltük

egyiknek a párját…)

Te is nagyon messze mentél,

magányos a béles,

nagymami sem kérdezgeti:

Mirácska nem éhes?

 

Este azért együtt leszünk,

nézz Te is az égre,

elküldöm a csillagunkat, -

szalad, megígérte!

 

Helyettem is eldúdolja

anya azt a szép dalt,

amelyikre elaludtál

mint az égi csillag,

 

az a fényes, kicsi csillag,

ami este látszik, -

emlékszel még? - reggel, mire

te fölébredsz, alszik!

 

Megkértem a tücsök-zenészt,

utazzon el arra,

ne feledje a kottáját,

s hangoljon a dalra!

 

Aludj, aludj, kicsi csoda,

gyönyörű világom!

Te vagy az én boldogságom,

megvalósult álmom!

 

Ölelést és lágy dallamot

üzenek a széllel,

szivárványszín mosolyodat

napsugártól kérem.

 2007.

Az őzike és a vadász

 

Volt egy erdőszéli ház,

ott lakott a vén vadász.

Nappal mindig szundikált,

éjjel meg vadászni járt.

 

Egyszer, egyik éjszaka

későn érkezett haza.

Asszonykája már várta,

vacsorával kínálta.

 

De a vadász nem evett,

hamiskásan nevetett.

Megpödörte bajuszát,

elővett egy tarisznyát.

 

Asszonykája mérges lett:

- ej, ki látott már ilyet?

A bolondját járatja?

Mozog ez a tarisznya!

 

Az öreg csak somolygott,

néhány csomót kioldott.

Kinyílott a tarisznya,

s előbújt egy őzgida!

 

Felesége kiáltott:

hát, ilyet meg ki látott?

Örömkönnyet hullatva

szaladt ki a konyhába.

 

Ölbe vette a gidát,

adott neki vacsorát.

Langyos tejjel kínálta,

bevitte a szobába.

 

Mikor késő este lett,

öreg vadász álmos lett,

de a hitvesi ágyban

asszonykája nem várta.

 

A vadász csak nevetett:

nahát, ilyen esetet!

Asszony helyett őzgida

nyújtózik az ágyamba’!

2007.

 

Oldal: Mirának (gyerekZetek)
Csillagfiú (Gősi Zoltán emlékére) - © 2008 - 2024 - lelekhangok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat