Csillagfiú (Gősi Zoltán emlékére)

Nekem a vers a lelkem is... Gősi Vali versei

Gősi Vali

Verseim 2009.

 

(Akrosztichon)-Szirmok

 

Hajnali fénytánc

 

Á lmomban egy pirkadatkor

R éten szaladgáltam,

V advirágok hajladoztak

A rany harmatárban.

L ábam körül lágyan hajló

Á rvalányhaj táncolt,

Ny omában száz tüzes pipacs

H amvas szirma lángolt.

A merre a szem ellátott,

J árták a fénytáncot.

 

Tavaszébredés

 

A ranyló ágak moccanása

R igópár násza boldog tánca

A ndalító lágy tavasz-szonáta

Ny argaló víg szél dúdolása

E reszen ácsingó fecskeraj

S árgálló bokron kis csillagmécsek

Ő rködnek szendergő ágakon

 

Fagyöngy-legendák

 

F aágon sarjadó sóhaj nyomán

A ranyló fénykönny fák sudarán.

Gy öngyfüzér-bánat lombkoronán -

Ö rökzöld életet hazudó halál.

N émán meghajló fatörzs oldalán

Gy ászcsokor, büszke magány.

 

Fagyöngy-magány

 

F aágon sarjadó sóhaj nyomán
A ranyló fénykönny fák sudarán.
Gy öngyfüzér-bánat lombkoronán -
Ö rökzöld életet rejtő talány.
N émán meghajló fatörzs oldalán
Gy engéd ölelést vágyó magány.

 

A nárcisz balladája


N em láttad még soha önmagad,
Á lmod, vágyad víztükör alatt.
R iadt szempár tükörképeden,
C élod: tudni, mi a szerelem?
I gaz-e, hogy majdnem elepedsz,
S  mégis önnönmagad szereted?
Z avaros folyóban párod nem leled!

 

Orhidea-nász

 

O lyanná nyílsz, mint első csók után

R iadtan rebbenő szűzleány, ki

H ófehér fátylát egy éjszakán

I llatos, rezdülő vágy nyomán

D ús selyem-ráncú baldachin

E lé, szerelmét kínálva leteszi.

A ranyló fény fakad: gyönyörű, új tavasz!

 

 

Szivárvány utasa

 

Í rások mesélnek legendádról,

R emény, bölcsesség, s hűség virága,

I stenek hirnöke - igaz, bátor!

Sz ivárványon utazó szép nimfa!

 

Bódító szépség 

 

J átékos, bájos, rafinált lányként
Á llsz a tavaszban - rózsaszín, s kék szépség!

C élod a hódítás, de az időd véges,
I llatod csábító, kacér vagy, s negédes.
N em nyílik más virág s nincsen ilyen kényes
T öbb a kiskertemben, mely ifjú szívtől véres!

 

A pipacs haláltánca

 

P irosló fényárban élheted

I rgalomból nyert létedet.

P ajkosan hajlongó siralomtáncban

A lig rezzenő szirmaid ránca

C inkos halállal elsimul,

S írodra harmatkönny, s fény borul.

2009.

  

 

Szeretet – Szilánkok

 

vágyódó

(fiamhoz - a hóvirág elé)

 

H allgatom a csendet

Ó rák napok telnek

V ágyódó

I mámmal

R eszkető könnyű némaságban

Á tvirrasztott éjek

G ond-szőtte magánya suttogja emléked

 

árván

(apámhoz)

 

álomba bújva
könnyű ütemű dalra
szállok a fénybe
égi világod járom
halk mosolyodra vágyom

 

mosolyod

(Mirának)

 

létedért sírok

fagyott lelket lehelő

fényvillanásként

dermesztő lázálmomból

mosolyod élni ébreszt

 

a nő, ha anya

(Orsinak)

 

a nő, ki anya
csak lét-dallamot dúdol
bársonyos ajkán,
és altatódalára
gyermek s apa álmodik.

2009.

 

Tündérmese a falumról

(Mirának)

 

Azt hittem akkor én,

hogy egyetlen világ  ez

a lankás völgy ölén,

dombok tenyerén bújó,

fenyvesek-ölelte táj,

s e mélyzöld, büszke fák

csípős gyantaillatát szívja

velem az egész világ - ami

nekem csupán

az a néhány kicsi ház volt,

ott a dombok oldalán,

ahol a cserfes kis patak

előlem szaladt talán,

vagy anyja - a folyó - után

viháncolt pajkosan,

míg dalolva csobogott.

 

Azt hittem akkor én,

hogy esténként majd mindig visszatér,

csak éhes most szegény:

folyó-anyjához fut, és tőle enni kér.

Sokáig vártam mindig ott,

ahol a csörgő kis patakkal

sok pajkos tündér is

együtt kacagott.

Csodáltam, ahogy lobogott

sötét, fénylő hajuk a víz alatt,

ahol kergetőztek velük a kis halak,

és a csillogó, arany homok

tisztára mosta táncos talpukat.

A tündérek, és a patak dala

keltette hajnalonta

a völgyben szendergő kis falut.

 

S a házak is tündérpaloták voltak ott,

fölöttük nádtető aranylott,

előttük mesebeli, hívó kis padok.

A szobák sem voltak nagyok,

s bár némelyiken a festék

kissé megkopott,

mindnek apró, hófehér fala

mosolygó manók

és tündérek bálterme volt, ahol

víg táncot ropott a sok bolond-vidám

tündér- és árny-manó,

éjféltől néha reggelig

- de ők csak éjszakánként éltek itt.

Nappal erdők, mezők,

s bokrok kincseit kutatta mind,

és esténként megállt az idő velük

mindig kicsit

- bár akkor talán még idő sem létezett,

- minek? Felesleges,

hiszen a tündér-emberek

varázs-szavára mindig este lett,

s dalukra megszülettek újra

a napfényes, tiszta reggelek

- akkor még így hittem ezt,

ahogy az összes, ott élő

tündér-kisgyerek.

 

Azóta - ha a falumban ébredek -

sokkal csendesebbek a reggelek.

Halkabban kondul a lélekharang,

és csendben, lassan halad a kis patak

folyó-anyjához - már nem szalad -

s amikor odaér,

- nem éhes ő, csak szomjas -

némán inni kér,

ott az erdők rejtekén

bújó domb alatt,

ahol - ma is hiszem -

manók és tündérek alszanak örök álmot

a suttogó,

vén fenyők alatt.

2009.

 

Hol jársz, Anyám?

 

visszarévedsz

a múlt fényébe

utad a végtelen

visszaút

ott élsz a nyüzsgő emlékekben

sorsod a múlttal

összefut ott

ahová senki

nem kísérhet

magadban bogozod

múlt-batyud

magányos mosolyú

révületben

szemeden tört fényű

tűnt borúd nyomán

a búcsú

hangtalan

csendedbe ájulsz

nem kísérsz többé

utamon

soha

soha  már

lépteim fáradt

üteme

halkul

indulok

némán

nélküled

járok

féltelek

félek

hol jársz

Anyám…?

2009. 

 

Anyák, ha sírnak

(változatok)

 

anyák  ha sírnak

csak éj-csendben  hangtalan

s könnyeik nyomán

a gyermekük mosolyán

hajnalszín virág fakad

 

(anyák  ha sírnak
könnyeik nyomán
fényvirág fakad)

2009.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 7
Heti: 59
Havi: 435
Össz.: 54 523

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim - 2009.
Csillagfiú (Gősi Zoltán emlékére) - © 2008 - 2024 - lelekhangok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »