Gősi Vali

Válogatás 2011 - 2012

*

Az utolsó tangó

Ziháló mellkasban

ritmus remeg,

ritkul a szívdobbanás,

megriadt csend csitul

- néha fáj néha szúr -

… mi ez a lárma?

Mi ez a furcsa

mellékzörej?

Szólít a hang

- már nem idegen:

andante…! Lépésben…?

Megkéstél - inted le -

hív még e különös

életzene…

- Divertimento…!

- Élsz még…, bravó!

Legalább utolszor

hallgass bele

suhanó léted nesztelen’

suhanó perceibe!

 

… Bent szól még

- bár gyengébb -

a meg-megrezzenő,

lassan halkuló lélek-zene

szív-hangszerelte

lágy üteme.

Néha már csendre int:

largó! - lassíts!

Ám, amíg dobban a szív,

addig csak lépdelj,

vidáman táncolj,

légy boldog akkor is,

ha ez az utolsó félholt

tangó, járd hát - allegró!

 

Szorosan öleld most át

életed utolsó,

nagy táncosát,

simuljon el veled

- mindegy már, egyre megy -

léted andalgó perceiben,

amíg a Mester majd

végsőt int, és megint

egészen földig hajol,

s a közönség felállva

tapsol és tombol

…, majd csend,

és végül

largó…

fölötted halkan

rekviem szól.

2011

(andante:         lépésben

divertimento:  könnyed (többtételes mű)

largó:             a leglassúbb tempó jelzése

allegró:          vidáman, gyorsan

rekviem:        gyászmise)

 

Csillagéjben

Ha felengednek zord, kemény fagyok,

 fény-emlékként tavasszá olvadok,

átadom a végtelen ölének

a jégvirágként nyíló bánatot.

 Tavasszal a földi szenvedések,

 vak remények végleg elvetélnek,

 és minden fájás messzi oldalog.

 

Bánatom a metsző, jeges űrben

még várja a nagy, végső enyhülést,

 harmatkönnyű, játszi fényre vágyón,

 mint dermedt fagyból ébredő világ.

 Könnyeimen fényvirág fakad majd,

 lelkem egyesül a mindenséggel:

 örök-ifjú tavasz – csillagéjben.

 

Egyszerű áldás – pedagógus napra

Hálaének szól ma földön, égen,

harsona szól, angyalhad dalol.

Ráfelel a szívem hangja, szépen,

és halkan, könnyes háladalt dobol…

Visszatér az énekóra régről,

és kisdiák vagyok ma újra én…

Tanítóim kedves, derűs hangja

álmaimban szólít néha még.

Rám köszön sok verssor, édes emlék,

éjszakai színes álmodás:

verset mondok újra, kisgyerekként,

s hogy el ne vétsem, tanítóm vigyáz.

 

Álmomat a hajnal űzi messze,

de fényvirágot érlel minden éj…

Imádkozom értük reggel, este:

áldjon minden tanítót az ég!

2011-06-25 Pedagógusnap

 

Elszöktél

(egy barátra emlékezve)

 

Hiába vártam, hogy egyszer majd

hívsz  talán, hangod még elér,

s  egy percre visszatér hozzám

a remény: hogy mégis élsz…

- de csak a hazug csend süvít felém:

halott a Fény…

Talán az égből hívsz majd

– vagy hiába ígérted, s azt is,

hogy nincs halál? Becsaptál.

Vége. Nem segít imám:

szemed kék tükre jeges fény ma már.

 

Csak rág és mar az emlék,

a hangod, ahogy kértél: mesélsz még?

És szelíd mosolyod nemrég, ahogy

bágyadtan életre kelt, szép,

komoly arcodon…

Mindez csak könnyes emlék

torz vigyor a  lét hazug igazán…

 

Olyan közel hajoltál akkor hozzám,

hogy éreztem:  egy fénysugár

lágyan, szépen, valami különös

táncot lejtett közöttünk

azon a beszédes éjszakán, amikor

a vers dallamára nevettünk,

és nem létezett számunkra más mosoly,

csak mit a vers üzent,

simítva gondot, bajt a szelídülő ráncokon.

 

Ma a halál ül tort itt, és röhögve átoson

gyászos fénye hideg homlokodon…

Ma már a semmit markolom:

az is jéghideg, távoli, akár az

örök hó a végtelen ormokon.

Mit mondhatnék? Hogy menj, s hogy

értem e sietést? Hogy hidd csak el

tovább a tündérmesét, ha félsz?

Hogy otthontalan csak én vagyok -

de te remélj: van újjászületés?

 

Elszöktél, hogy elfoglald örök otthonod,

s hogy legyen végtelen, égi balkonod?

De nem hallhatod már a verszenét, az emberlét

magasztos üzenetét!

Te már ráérsz, nem sietsz soha: a múlt lett

álmaid néma, árva otthona…

Nincs ott szerelem, és a könnyű, játszi fény,

sem lejt táncot a holtak szemén…

Bár hinném: az örök ég lett az otthonod,

s hogy verssel köszöntenek ott az angyalok…

2011-08-13 (Emlékezés Elek Katira)

 

Idill

(szüleimre gondolva)

 

Imént még itt jártál

az őszi kertben,

aranyló avar sírt

talpad alatt.

Varjúra lestél:

a galád lecsapott,

és mohón vérszín’

almádra kapott.

 

Már villanó álomkép

vén tolvajod,

s a bársony-zöld fű közt

suhanó kaszád…

Anyám, a drága,

égre néz vágyón,

szelíd est hajol át

az almafán.

2011

 

lét-villanások

(tanka-hangulatban)

gyermekmosoly

ha megpillantod

egy alvó gyermek arcát

nézd csendben soká’

rejtsd borús napjaidra

ártatlan szép mosolyát

 

majd valaki

lépteid nyomán

a kerti úton át majd

friss fű illatát

érezheti s kövek halk

dalát hallja valaki

 

lét-illat

 

színeket őrizz

és szívd mélyen magadba

a lét illatát

borongós álmaidat

elűzik éji csodák

2011-11-15

 

Önző ölelésben

 

Azt kérded, miért, hogy tövisként szúrok,

szememből miért csak vád lobog?

Érzem, ha mégoly szorosan ölelsz is,

csillagfény-távol a mosolyod!

Tudod, sem hatalmas,

sem csillag nem vagyok,

felelni is csak félszegen tudok:

elakadt szavaid hűvös csendje,

szemed dermesztő tükrözése,

fél-ölelésben rejtőző csókod

- belém ívódott kétkedések.

Rabságra vágysz, és magadat félted!

 

Félek én is, ha repülni hagylak,

nem állhatsz ellen a csillagoknak,

elszöksz majd örökre, rab madár,

és azután hiába vágyom már,

hogy egyedül enyém maradj!

Harcolok érted - te szelídíts meg,

ahogy a Kisherceg: számára is

csak az az egyetlen rózsa szelíd,

mely egyes-egyedül neki virít!

Kérlek, fogolyként tarts te is rabul,

míg szerelmünk önző halálba alkonyul!

 

Szökik a tél

 

Vonszolódnak sötét, súlyos esték,

vén terhével vánszorog a tél,

fordul a föld lassan, álmodik még,

de álmot űzve pirkad rá az ég.

 

Meglebbenti nyirkos, súlyos leplét,

felriad a hosszan álmodó…

Takarója sűrű, nyirkos köd még,

de alatta épp’ szökésben a hó.

Hűs fűágyon álmos virágbimbó,

barkaágon félszeg rügy fakad,

ködharmatos tavasz elé omló

gyepszőnyegen bogárhad szalad.

 

Ringó ágon madársereg táncol,

lomha varjúk irigyen lesik.

Cinkék hada cserfesen viháncol,

szökik a tél, nem is int nekik.

2011

 

Várakozás

 

Még dermedt szívektől fagyos a világ,

de reszkető gyertyaláng melegíti át

a csend mögött szendergő várakozást.

Tétova reményt pulzál a fény,

gyermekek orra az ablak üvegén

szétterül fehéren, mint tájon a tél.

 

Langy’ párájuktól a jégvirág

kristályvilággá változik át:

nedvesen csillogó fénypaloták,

légies szobrok, jégfigurák

élednek olvadó szirmok nyomán,

csillagfény csókol rájuk csodát.

 

Szív-Hang

 

Sorsodért küzdj, ne ellene,

ha a cél nemes,

s ha néha mégis kellene

kis biztató, tudnod kell:

erre mindig a csend a jó.

 

Ha átsírod is az éjszakát,

és tétován lépsz néha tovább,

sehol nem vár egy jó barát,

ha szomjazol,

s nincs, ki inni ád,

nem nyújtja senki a poharát,

csak légy kitartó, és menj tovább!

Ne riasszon a némaság:

nem oktalan az út során,

ha mély a csend,

csak jól figyelj:

meghallod majd

a szívedet

halkan, lágyan szólani:

 

e mélyről szóló tiszta hang,

mint angyal szárnya,

simogat, álmodban is

veled marad e láthatatlan,

hű barát, ki sorsod útján

rád vigyáz.

2011-05-15

 

Majd

 

Majd álmaidban visszatérek néha,

édes emlék, múlthozó varázs…

Az ajtó nyitva áll, te vársz rám,

s én ég-selyemben suhanok feléd.

 

Besüt a hold, ezüst csillagéjben

táncra nyújtom újra két kezem,

s míg álmélkodsz az érkezésemen,

a régi, kedves dallal üdvözöllek.

 

Átölelve tartasz majd az éjben,

lélegzetünk egy ütemre él,

míg arcodon egy bársony ránc mögé

pirkadatkor búcsúcsókot rejtek.

Megleled majd hajnal-ébredéskor:

könnyeidben ott rejtőzködöm,

álmaidban vissza-visszatérek,

tükröződöm íriszed mögül.

 

Anyám szava

 

Nem hallgattam hízelgő szavakra,

de anyám szava gyógyír volt nekem,

ha megrekedt a szomorúság bennem,

és tanyát vert a kétség lelkemen.

 

Csak duruzsolta hálatelt imáját,

de kisgyermekként nem értettem még,

hogy könnyein át m’ért könyörgött mindig

összekulcsolt kézzel másokért?

 

Ha néha együtt várjuk még az estét,

és elfogom szelíd tekintetét,

csak lehajolok némán, szemlesütve,

 

hogy megcsókoljam ráncos, szép kezét.

S míg fénykoszorút fon az éj fejére,

imádkozom: áldja meg az ég.

2011

 

hullócsillag

 

szél hangján sóhajtó

szerenád

felsíró dallamok

ősz-arany verssorok

csók-emlék

nyári láz:

 vacogó vágy ma

a vén ég alatt

ahol egy kósza csillag

- úgy mint akkor –

fényt csókol arcodra

eléd hull

s álmoddal

örökre

továbbszalad

2009

Mindörökkön

(Mindenszentek 2011)

 

Álmodnak mélyen a lelkek,

lábujjon lép el a hajnal.

Csend visszhangzik, és időtlen

fény lobog földön és égen.

 

Ma új nappal új remény éled,

s bár pislog az álmos világ,

a reggel harmatos könnyel

mosolyt szül: emléket ébreszt.

Anyánk, a Nő

szüntelen változás

oltalmazó

szelíd önfeláldozás

áldó imája

vétkeinkre

kegyelem

feloldozás

 

Anyánk, a Nő

 

békítő mosoly

vetett tiszta ágy

könnyű álmodás

ráncain

hajnalfény-virág

gyöngyház-szín

ragyogás

 

Anyánk, a Nő

 

vasalt ruháink illata

távoli emlék-varázs

szerelme általunk

marad örök

folytatás:

búzakalászból

áldott új kenyér

ünnepi kalács

Ébredés

 

Az álmos táj még szendereg,

fény-érintésre a föld megremeg,

s amerre nézek, e rezdülésre

mozdulnak mind az ébredő

lények: rügyek pattannak hirtelen,

tápászkodnak a bokrokon

bomló, reszketeg, bámész levelek.

   Szökik a csönd: rigó-pár rebben

nyújtózó ágról, hajnali násztól

kába gerle riasztja szégyenlős

párját, s a viháncoló verébseregre

dühösen lecsap, mohón fölkapva

előlük a száraz magokat.

   A langyos napfény behajol

hozzám a nyitott ablakon,

arcomhoz bújva szendereg.

Az utcákon álmos emberek,

lehajtott fejjel mind siet,

szemükben dermedt éj-mosoly.

   Gondoktól gyűrött homlokukon

szelíden táncol a megcsúfolt reményű

tavasz: fönt, sötét baldachin alatt

megint sok bolond, sötét felhő viháncol,

nem félve a tél végső, vad vicsorától.

 

 

Elhagyottan

 

Gyakran álmodtam szépeket,

 de ködben elúszó fényre-ébredések

fakasztottak mindig újra keserű,

 csalódottság-szürke könnyeket.

 Kértem kegyelmet százezerszer

sírva, esdekelve, de vádló

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 5
Heti: 60
Havi: 292
Össz.: 54 852

Látogatottság növelés